Örülök, hogy sok embernek tetszik a kastélyról készített film! Ha sikerült felhívni a figyelmet erre jobb sorsra érdemes épületre, akkor már nem hiába dolgoztak a gyerekek.
A délután folyamán felvette velem a kapcsolatot a zentagunarasi Rózsa László, aki további érdekességeket osztott meg az Engelmann családról:
A XIX. század végén a járásföldek felosztása idején jutott nagybirtokhoz Zentagunaras határában többek között Engelmann Jenő is, aki a 2000 hektáros birtokán Gunaras és Kavilló között építette fel a Csík-ér partján a majorságot és a kastélyt, legyen hol a nyári hónapokat töltenie a családnak A birtok állandó lakói a cselédek, komenciós béresek és a környékbeli zsellérek voltak. Az 1919-es ,,őszirózsás forradalom" idején érte az első csapás a kastélyt. Az emberek, amit csak értek, vittek. A széthordott tárgyak felkutatásában még az itt állomásozó francia katonaság is részt vett.
Lassan elő is kerültek a tárgyi értékek, de a visszatérő Engelmann család nem ezek hiányát fájlalta legjobban, hanem azt, hogy amikor a trianoni békediktátummal elszakított terület új fennhatóság alá került, a szerb királyi hatalom likai dalmát telepeseket hozott a vidékre, és számukra az Engelmann-birtokból hasított ki családonként hat hold földet. A cselédházak álltak még a hetvenes években is. Az itt élőket akkoriban költöztették át a Pobeda mezőgazdasági birtokra. A gazdasági épületeket lassan lebontották. Mára már csak az egykor több holdnyi park és a kastély csupasz falai maradtak meg, pedig alig néhány évtizeddel ezelőtt még bálokat és művelődési rendezvényeket tartottak itt a környékbeli tanyavilág többnyire magyar fiataljai. Jártak ide Tornyosról, Keviből, Zentagunarasról a fiatalok.
Az Engelmann családról és a kastélyáról azonban már nincs sok emléke a környék magyar lakosságának. Többnyire juhászok bérlik a terület legelőjét.
Gunarason két kisgazda családról, a Hermeczről és a Berecről elnevezett szállás sorsa jellegzetes. Az 50 hektáron gazdálkodó kisgazdák, ha kastélyt nem is, de kastélyhoz hasonlatos szállásokat építettek hatalmas magtárakkal, istállókkal. Közülük a Hermecz Andoré ma is áll még. Igaz, a magtárépületet, melyet az 1920-as években katolikus templom hiányában imaháznak használtak, időközben lebontották.
- A Berec-szállás szomorú sorsra jutott, szeméttelep lett a helyén. Pedig azon a birtokon hozták létre az első mezőgazdasági szövetkezetet, a Kossuthot - meséli Posztós Lászlóné Hermec Valéria. Mint mondta, még a 70-es években is éreztették vele, hogy kulákivadék. A múltról nem beszélt a család. A félelem, a rettegés annyira elevenen élt a szülőkben, hogy mindmáig jóformán még beszélni sem mertek róla. Úgy tervezik, hogy lehetőségeikhez mérten megpróbálják visszaadni a szállásnak - ahol egy időben a csendőrlaktanya is volt - az eredeti, kastélyszerű jellegét.
Az itt emelt épületek, kúriák történetéhez azonban már csak esetenként tapadnak közösségteremtő vonatkozások. Az imaház és a majorságok nemcsak hitbeli, szokásbeli és műveltségbeli életritmust kölcsönzött a falunak, hanem igényt és alapot is templom építésére - amely végül is a gyökerét képezi egy faluközösségnek.
Rózsa László személyes megjegyzése: Akit csask megkérdezek, mindenki magáénak mondja a kastélyt. gunarasiak szerint Gunarasé, pobedaiak szerint Pobedáé, zentagunarasiak szerint Zentagunarasé. ‘’A kastélyt az Engelmann család építette a XX század elején, akik megalapították a mai Pobeda nevű települést.’’ Szóval szerintem az Engelmann kastély Pobedáé, de kataszterileg Zentagunarasé.
A délután folyamán felvette velem a kapcsolatot a zentagunarasi Rózsa László, aki további érdekességeket osztott meg az Engelmann családról:
A XIX. század végén a járásföldek felosztása idején jutott nagybirtokhoz Zentagunaras határában többek között Engelmann Jenő is, aki a 2000 hektáros birtokán Gunaras és Kavilló között építette fel a Csík-ér partján a majorságot és a kastélyt, legyen hol a nyári hónapokat töltenie a családnak A birtok állandó lakói a cselédek, komenciós béresek és a környékbeli zsellérek voltak. Az 1919-es ,,őszirózsás forradalom" idején érte az első csapás a kastélyt. Az emberek, amit csak értek, vittek. A széthordott tárgyak felkutatásában még az itt állomásozó francia katonaság is részt vett.
- A Berec-szállás szomorú sorsra jutott, szeméttelep lett a helyén. Pedig azon a birtokon hozták létre az első mezőgazdasági szövetkezetet, a Kossuthot - meséli Posztós Lászlóné Hermec Valéria. Mint mondta, még a 70-es években is éreztették vele, hogy kulákivadék. A múltról nem beszélt a család. A félelem, a rettegés annyira elevenen élt a szülőkben, hogy mindmáig jóformán még beszélni sem mertek róla. Úgy tervezik, hogy lehetőségeikhez mérten megpróbálják visszaadni a szállásnak - ahol egy időben a csendőrlaktanya is volt - az eredeti, kastélyszerű jellegét.
Az itt emelt épületek, kúriák történetéhez azonban már csak esetenként tapadnak közösségteremtő vonatkozások. Az imaház és a majorságok nemcsak hitbeli, szokásbeli és műveltségbeli életritmust kölcsönzött a falunak, hanem igényt és alapot is templom építésére - amely végül is a gyökerét képezi egy faluközösségnek.
Rózsa László személyes megjegyzése: Akit csask megkérdezek, mindenki magáénak mondja a kastélyt. gunarasiak szerint Gunarasé, pobedaiak szerint Pobedáé, zentagunarasiak szerint Zentagunarasé. ‘’A kastélyt az Engelmann család építette a XX század elején, akik megalapították a mai Pobeda nevű települést.’’ Szóval szerintem az Engelmann kastély Pobedáé, de kataszterileg Zentagunarasé.
