Adaiak a magyar televízióban - Maradj talpon!

A soronkövetkező riportot Raffai Klárával készítettem, aki 2012. őszén szerepelt a Maradj talpon! című műsorban és pénznyereménnyel tért haza.

Ha eljő a Karácsony

Év végéhez közeledve eljön a Karácsony, amikor is a mindennapok forgatagából kiszabadulva átérezhetjük az ünnep szellemét, átgondolhatjuk, mit is jelent számunkra ez az ünnep. Ez az év is lassan elmúlik, mindenki megőriz valamilyen emléket ebből az esztendőből is. Sokan már lázasan nézelődnek, igyekeznek mielőbb megvenni a kiszemelt ajándékokat, a saját készítésű ajándékok ideje már sajnos régen lejárt. Azonban a szenteste eljöttével, a gyors ajándékcsere helyett azt kell értékelni, hogy a család ismét együtt van, és az igazi ajándék tulajdonképpen a mosoly, az ölelés, a szeretet, a boldogság, amivel mindenki rendelkezik, csak át kell adni, ne tartsuk meg magunknak. Időt kell szakítanunk arra is, hogy megemlékezzünk azokról a családtagokról, akik már nem lehetnek velünk, de a szívünkben velünk vannak, eme ünnep alkalmával is. Minden egyes percet értékelni kell, amit szeretteink körében tölthetünk el, nemcsak Karácsony alkalmával, hanem egész évben.

Ada ősszel biciklivel

Október végén tettem egy újabb biciklitúrát Adán. A felvétel egy kicsit becsapós, mert a lehullot levelektől eltekintve olyan mintha nyár lenne. A vénasszonyok nyara ebben az évben jól elhúzódott, aminek szerintem mindenki nagyon örült. A jó időben sok ember volt az utcán. Ritka az, amikor október végén még rövid ujjúban bicajozhatunk. A videóra felraktam az útvonal térképét is.

Palusek Endre és a Zenegér

A héten Palusek Endrénél jártam, aki zeneszerző és lelkes hangszergyűjtő. Jelenleg a Zenegér együttes oszlopos tagja. Évek óta gitározik és a háza pincéjében kialakított egy stúdiót is. A filmben, bemutatja a hangszereit és mesél a zenei múltjáról.

Jugó nosztalgia

És most nem a kragujeváci Zastava gyár remek termékére gondolok, hanem az országra. (Habár lehet, hogy nemsokára készítek egy filmet ezekről a járgányokról is!) A cikk apropóját az adta, hogy a hétvégén vendégségben voltunk Kispiacon egy tanyán, ahol egy szobában kiállítást rendeztek be a volt Jugoszláviához köthető tárgyakból. Hogy, hogy is nézett ki ez a sok nemzetet egy országba kényszerítő Jugoszlávia működése? Az alábbi kép ezt remekül taglalja:

Még most is sokan nosztalgiával tekintenek erre az időszakra. Ennek egyszerű okai vannak. Tito, nyilvánvaló bűnei ellenére nagyon jól összebeékítette a különböző nemzeteket és remekül taktikázott a két nagyhatalom között. Mindig azzal volt jóban, aki a több pénzt adta. Még mindig elevenen él az emlékezetemben a belgrádi Kalemegdánon található Francia-Jugoszláv barátságot dicsőítő tábla szövege, ami ékes példája a titoi politikának: "Mi annyira szeretjük a franciákat, amennyire ők szeretnek minket". A nyugattól és az oroszoktól kapott pénzből azért fenn lehetett tartani a jó létnek a mítoszát. Adva volt egyfajta biztosángérzet, amit egy  utópiába ágyaztak. Volt célja az embereknek, még ha tudjuk, hogy ennek mi is lett a vége.

A mai fiatalokból pont ez a céltudatosság hiányzik. De ez nem az ő hibájuk, hanem a társadalomé. Zavaros az értékközvetítés, és a pédaképek kimerülnek pár beszédzavaros tévésztárban. Egy közös cél érdekében a mai világban nehéz összehozni az embereket. Az átkosból jó példa a völgyparti iskola épülete. Ezt a létesítményt fiatalok építették néhány szakember közreműködésével és jó sok komunista ideológiával. A lényeg az, hogy egy nyarat együtt voltak, jól érezték megukat és nem mellesleg fölépítettek egy iskolát. 

Tito halálával egyértelművé vált, hogy Jugoszláviát csak az ő személye tartotta egyben. Ante Marković idejében volt még egy reménysugár arra, hogy normális országba éljünk, de a Milošević rezsim és az elszabaduló infláció mindennek betett. Ebben az időben kezdtem Magyarországon a középiskolát és nagyon jól tudtam kereskedni a sok-nullás dinárral. A pedagógus kollégák mesélték, hogy mikor megkapták a fizetést egy kenyeret tudtak volna rajta venni, mire viszont eljutottak a bankba már csak egy gyufára futotta.

Ez az az időszak, amikor nagyon sokan elhagyták otthonukat. Volt aki a bizonytalasáng elől menekült, volt aki a behívók elől. 1991-ben Adának több, mint 12000 lakosa volt. A 2011-es népszámlálás adatai szerint már csak 9564. Az ő  hiányukat még mindig érezzük. Minden egyes ember távozásával szegényebb lett a közösségünk, de a társadalmi-politikai befolyásunk is csökkent.

Persze azért nem olyan szörnyű a helyzet, mint ahogy az nagyon sokan láttatni próbálják. Ha az emberek nem csak a problémák publikálásával foglalkoznának, hanem a megoldásával is, mindjárt egy kicsit könyebb lenne az élet. Kellene egy olyan befektetést hozni a községünkbe, amely sok embernek tudna egy olyan egzisztenicát adni, ami biztos megélhetést jelentene. A munkát itt kell kezdeni és utána jöhetnek a népesség szaporodását elősegítő programok. Én remélem, hogy előbb vagy utóbb erőre kap a mi kis közösségünk és egy élhetőbb várost tudunk az utódainkra hagyni.

Végszóként még csak annyit, hogy a kommunizmus "nagy hősei" még itt vannak köztünk, ugyanis minden nap visszaköszönnek az utcatáblákról. Lehet, hogy már ideje lenne búcsút venni tőlük...

Az Engelmann videó margójára

Örülök, hogy sok embernek tetszik a kastélyról készített film! Ha sikerült felhívni a figyelmet erre jobb sorsra érdemes épületre, akkor már nem hiába dolgoztak a gyerekek.


A délután folyamán felvette velem a kapcsolatot a zentagunarasi Rózsa László, aki további érdekességeket osztott meg az Engelmann családról:

 A XIX. század végén a járásföldek felosztása idején jutott nagybirtokhoz Zentagunaras határában többek között Engelmann Jenő is, aki a 2000 hektáros birtokán Gunaras és Kavilló között építette fel a Csík-ér partján a majorságot és a kastélyt, legyen hol a nyári hónapokat töltenie a családnak A birtok állandó lakói a cselédek, komenciós béresek és a környékbeli zsellérek voltak. Az 1919-es ,,őszirózsás forradalom" idején érte az első csapás a kastélyt. Az emberek, amit csak értek, vittek. A széthordott tárgyak felkutatásában még az itt állomásozó francia katonaság is részt vett.

Lassan elő is kerültek a tárgyi értékek, de a visszatérő Engelmann család nem ezek hiányát fájlalta legjobban, hanem azt, hogy amikor a trianoni békediktátummal elszakított terület új fennhatóság alá került, a szerb királyi hatalom likai dalmát telepeseket hozott a vidékre, és számukra az Engelmann-birtokból hasított ki családonként hat hold földet. A cselédházak álltak még a hetvenes években is. Az itt élőket akkoriban költöztették át a Pobeda mezőgazdasági birtokra. A gazdasági épületeket lassan lebontották. Mára már csak az egykor több holdnyi park és a kastély csupasz falai maradtak meg, pedig alig néhány évtizeddel ezelőtt még bálokat és művelődési rendezvényeket tartottak itt a környékbeli tanyavilág többnyire magyar fiataljai. Jártak ide Tornyosról, Keviből, Zentagunarasról a fiatalok.

Az Engelmann családról és a kastélyáról azonban már nincs sok emléke a környék magyar lakosságának. Többnyire juhászok bérlik a terület legelőjét.

Gunarason két kisgazda családról, a Hermeczről és a Berecről elnevezett szállás sorsa jellegzetes. Az 50 hektáron gazdálkodó kisgazdák, ha kastélyt nem is, de kastélyhoz hasonlatos szállásokat építettek hatalmas magtárakkal, istállókkal. Közülük a Hermecz Andoré ma is áll még. Igaz, a magtárépületet, melyet az 1920-as években katolikus templom hiányában imaháznak használtak, időközben lebontották.
- A Berec-szállás szomorú sorsra jutott, szeméttelep lett a helyén. Pedig azon a birtokon hozták létre az első mezőgazdasági szövetkezetet, a Kossuthot - meséli Posztós Lászlóné Hermec Valéria. Mint mondta, még a 70-es években is éreztették vele, hogy kulákivadék. A múltról nem beszélt a család. A félelem, a rettegés annyira elevenen élt a szülőkben, hogy mindmáig jóformán még beszélni sem mertek róla. Úgy tervezik, hogy lehetőségeikhez mérten megpróbálják visszaadni a szállásnak - ahol egy időben a csendőrlaktanya is volt - az eredeti, kastélyszerű jellegét.

Az itt emelt épületek, kúriák történetéhez azonban már csak esetenként tapadnak közösségteremtő vonatkozások. Az imaház és a majorságok nemcsak hitbeli, szokásbeli és műveltségbeli életritmust kölcsönzött a falunak, hanem igényt és alapot is templom építésére - amely végül is a gyökerét képezi egy faluközösségnek.

 Rózsa László személyes megjegyzése: Akit csask megkérdezek, mindenki magáénak mondja a kastélyt. gunarasiak szerint Gunarasé, pobedaiak szerint Pobedáé, zentagunarasiak szerint Zentagunarasé. ‘’A kastélyt az Engelmann család építette a XX század elején, akik megalapították a mai Pobeda nevű települést.’’ Szóval szerintem az Engelmann kastély Pobedáé, de kataszterileg Zentagunarasé.

Megérkezett a tél

Lassan megérkezett a tél Ada községbe, a mai napon a reggeli órákban hideg szél jelezte az idő változását, egész nap havaseső szemerkélt, ami most estére átváltott havazásra. A kép az adai korzón készült ma délután fél 6 körül, séta közben. 

Nyári biciklitúra

A tavasz folyamán a fiammal és egy kamerával már körbebicajoztam Adát. Az alábbi videók egyikén ez megtekinthető. Mivel többen visszajeleztek, hogy szívesen néznének hasonló felvételeket, úgy döntöttem, hogy minden évszakban körbetekerem a városunkat más-más útvonallal. Következzen a nyári felvétel:

Helyesbíteni szeretnék, a Rolf által készített kvadrokopterről szóló írás a decemberi számban fog megjelenni.

Kadrokopterrel Ada felett

Elkészült a harmadik videó amiben Varga Rolf mutatja be az általa készített kvadrokopterét. A riport ideje alatt Király János készített fényképeket, amik egy írás keretében meg fognak jelenni a novemberi Panorámában.

Így készült az Ada videó

A bemutatkozó filmhez a videók készítését már áprilisban elkezdtem. Csináltam egy felvételt, ahol a fiammal bicajoztam körbe Adát. A videó itt tekinthető meg:

Ezt sokan megnézték és arra biztattak, hogy készítsek hasonló felvételeket. Ekkor jutott az eszembe, hogy létre kellene hozni egy olyan oldalt, ahol Adáról és az adaiakról készült videókat oszthatom meg. Így született meg a "Korzó" ötlete:

A kedves látogatóktól szeretnék kérni egy kis segítséget a további munkámhoz! Aki ismer olyan embert vagy történetet, akiről vagy amiről riportot készíthetnék, írjon a gobi@adacity.net címre! Erre az email-re írhatnak azok is, akik saját riportfilmet szeretnének készíteni.

Bemutatkozó film

Ezzel a filmmel mutatkozik be a "Korzó" című webes sorozat. Íratkozzonak fel a blogra és a YouTube-csatornánkra, hogy értesítés kapjanak az új bejegyzésekről!

Köszöntő

Ada község területéről sokan vándoroltak el külföldre, ezen belül Kanadába, Ausztráliába, Németországba, Angliába, és még sorolhatnánk. Igyekeztek feltalálni magukat, dolgozni, vállalkozni, megvalósítani álmaikat, terveiket. Igaz, hogy több száz, vagy ezer kilométerre élnek szülőföldüktől, mégis szívükben ott van a haza szeretete, jól eső érzés számukra ha értesülnek az itt történő dolgokról. Fontos, hogy legyen egy hely, ahol kapcsolatot tudnánk tartani egymással, megismerhetnénk mások élettörténetét, meghallgathatnánk élettapasztalataikat, tanulhatnánk tőlük. Ennek érdekében jött létre ez a három területet magába foglaló kapcsolattartási felület, ezek a területek pedig egy blog, egy facebook profil, és egy youtube-csatorna. Az itt megjelentetett, leközölt interjúkból, videókból, írásokból a községiek is képet kaphatnak a külföldön élő honfitársaink életéről, illetve a kinn élők is betekintést nyernek az itt élők mindennapjaiba. Bárhol, bármilyen körülmények között is él az ember, a gyermekkori emlékeket, a szülőföld szeretetét soha nem felejti el.

Gecse Attila

A "Korzó" YouTube-os csatornája: http://www.youtube.com/channel/UCuAq82ERwUv182sQqt_IKKQ?feature=watch

Facebook: https://www.facebook.com/groups/257671494380545/

Ha őseink is elszaladtak volna, valahányszor nehéz idők jöttek, ma üres lenne ez az ország.

Wass Albert

Tiszteld a múltat, hogy érthesd a jelent, és munkálkodhass a jövőn.

Széchenyi István